Kistelek város honlapja

Kocsó Kápolna és a Kálvária

A Kocsó Kápolna méltón hirdeti, hogy Kistelek városát mindig is katolikus hitű, mélyen vallásos emberek lakták, s bár nem ritkán előfordult, hogy az egyházi adók beszedése nehézségekbe ütközött - a módos gazdák, iparosok rendre felkínált adományokkal támogatták az egyházat. Ennek remek példája a Kocsó-kápolna és Kálvária.

A kisteleki temetőben lévő Kocsó Kápolnát Kocsó József kereskedő és felesége, Gémes Teréz építtette 1899-ben a község által ingyen átengedett telken. A kápolna elé ugyanekkor lakossági felajánlásokból elkészültek a Kálvária stációi is. A következő alapító okirattal adták át a városnak a kápolnát (részlet):

„Alulírott kisteleki rk. vallású lakosok: Kocsó József és neje, Gémes Teréz kötelezzük magunkat, hogy a kisteleki temetőben általunk felépített kálvária kápolnát, a község hívei által emelt tizennégy szentkeresztúti állomással (stációval) együtt, szóval az egész kálvária területét, míg élünk, jó karban fogjuk tartani, hiányait, szükségeit, és csorbulásait a mindenkori kisteleki plébános úr útmutatásai és intézkedései szerint, saját költségünkön megcsináltatjuk, s a mai nap Várossy Gyula kisteleki plébános úr kezeibe leteszünk 200, azaz Kétszáz o. és m. értékű forintokat a végből, hogy a helybeli plébániai hivatal által kezeltetve takaréktárba téve és tőkésítve: holtunk után a kálvária jókarban tartására fordíttassék, de csak annak kamata, míg a tőkéhez csak püspöki engedéllyel szabadjon nyúlni.

Mint buzgó katolikus hívek, kérjük a mindenkori kisteleki plébános urakat, hogy a kálváriát vegyék gondjaikba, s ott, érettünk az ez év folyamán teendő két alapítvány szerint, éven át két alapítványi szent misét szolgáljanak.

Isten és annak minden szentjei úgy segéljenek, ahogy ígéretünket teljesítjük!

Kistelek, 1899 év június havának 14-én'

Előttünk: Kocsó József és neje Gémes Teréz,
Várossy Gyula plébános, Tolnafy Béla tanú, Holcsik Antal templom atya"

Ugyancsak Kocsó József és Gémes Terézia állíttatta 1913-ban a kápolna előtt álló keresztet, felirata szerint az "Úr dicséretére és a hívők lelki örömére".

A kápolnát és a kálváriát a II. világháború előtt és közvetlenül utána még gondozták, de a 70-es évektől szinte teljesen elfelejtődött. A kápolna épülete megszűnt a ravatalozóként funkcionálni, innentől kezdve teljes enyészet uralkodott el a területen. A környezetet benőtte a gaz, a kápolna és a stációk romossá váltak.

Kistelek Város Önkormányzata 1999-es előzetes megbeszélések alapján 2000. április 19-én megtartott képviselőtestületi ülésen határozatot hozott az ún. kisteleki régi temető felszámolásáról. A határozat alapján az Önkormányzat az Árpád utca páratlan bal oldalán lévő régi temetőrészt kegyeleti parkká kívánta átalakítani, továbbá szólt arról, hogy a testület javasolja a kápolna és az előtte lévő kálvária stációinak műemlékké nyilvánítását, azaz helyi védelem alá helyezését.

A munkálatok – Mészáros Gábor kezdeményezésére és irányításával - 2000. áprilisában kezdődtek meg a régi temetőrész felszámolásával, majd a 2001-ben folytatódtak a rekonstrukciókkal. A munkálatok nagy részét a Kisteleki Városvédő és Szépítő Egyesület tagjai végezték – helyi vállalkozók hathatós támogatásával, részvételével. A kőműves munkákat Kothencz János végezte, a stációk képeit Szombathelyi Árpád és Czakó János helyi festőművészek készítették el, a vas ajtók helyreállítását Majoros László, a famunkákat Martus Béla végezte. A stációk helyreállítását helyi családok finanszírozták adományaikkal.

A Kápolna épületének felújítását örökségvédelmi pályázati támogatás tette lehetővé.

A Kápolna mögött kerültek végső nyughelyükre az I. és II. világháborúban hősi halált halt katonák.

2001. Húsvétján díszes ünnepség keretében szentelték fel, adták át az őt megillető állapotába került építményt és Kegyeleti Parkot.

Tekintse meg a Néprajzi Kegyeleti Parkról készült reklámfilmet: https://fb.watch/9v5CqgfHy-/

AJÁNLÓ